Napról napra...egy kis szösszenet az életemből

Szóval... mondhatnám h nem átlagos családom van... de hazudnék..hisz manapság már nem ritkaság a csonaka család..

a szüleim 2 éves koromban elváltak... így nem vészes a dolog... de kiskoromban mindig azt szerettem volna... h nekem is legyen egy apukám... találkoztam apummal persze...de mégsem volt az igazi... nem foglalkozott velünk úgy ahogy kellett volna...

van egy bátyóm is..ő most 23 éves... 16 éves koráig együtt élt anyummal és velem...sokat bántott, mint lelkileg mint testileg..persze mondhatjuk h ez egy szokásos testvér civakodás...de néha talán több volt... nem sokszor éreztem h igazán szeretne..ennek ellenére én felnéztem rá és szerettem... (és közben irigykedtem a barátaimra h nekik mennyire más a testvérük) szóval 16 évesen a bátyám összeveszett anyummal.. nem volt annyira vészes vita...de apum (gondolom én) még jobban befolyásolta és elköltözött apumhoz....

onnantól kezdve megszakítottam a kapcsolatot a családnak annak a felével... még fél évig próbáltam tesómmal jóban lenni..kapcsolatban maradni...de ő köszönni sem köszönt...

lelkileg ezek miatt is talán elég gyenge vagyok néha... sokszor kiborulok..még ha nem ezek miatt is...de mindig visszatérnek ezek is...

nem vagyok depressziós...szó sincs róla..igazából egy életvidám lány vagyok... de nem sokan tudják h ezek a dolgok... ezek még mindig hatással vannak rám és nagyon is bántanak....

hogy miért nem próbálom megoldani??? mert félek tőle hogy felzaklatnak....eddig nagyon jól elvagyok anyummal... nincs hiányom semmiben..mindent megkapok...mindent megad anyum amit csak tud... nem vagyunk gazdagok....

anyum óvónő...  de mégis meg tudjuk oldani h szép életünk legyen....

most per pill ennyit... a többit majd később...

tényleg nagyon nagyon sok dolog van.... ami bánt..vagy ami boldoggá tesz..és ha senki sem fogja elolvasni..akoris.... jó egy picit kiírni magamból...

byeee